Egyszer elhagyom a várost,

hátat fordítok a házaknak,

a reménytelen zajoknak,

a fuldokló fáknak,

az embereknek,

s elindulok oda,

ahonnan nem érkezik hívás,

s akik ott vannak se tudják,

hogy én is velük vagyok.

Nagy István Attila

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.